... Alapvetően minél több az ember annál rosszabb a helyzet. 20 fok körül még túlélhető a dolog, de májustól szeptemberig a helyzet elég tragikus. A családban van skizofrén,bipoláris zavarral küzdő, és alkoholista is. Én lamotrigint szedek, és az izzadástól eltekintve alapvetően nincs bajom. Nem vagyok se bipoláris, se skizofrén és absztinens vagyok. Alapvetően az idegen emberektől félek, akiket már megszoktam azokkal általában jól kijövök.
Kiváltó ok(?): ok nélkül 8 napon túlra vertek egyszer az utcán, és évekig terrorizáltak utána.
Tudom, hogy nem tudja megoldani a problémámat két mondatban, de érdekelne a véleménye hátha van kiút, hogy ne csak fél évente tudjak normálisan élni. Hosszú volt az út idáig, hogy egyáltalán erre a szintre eljussak, jó lenne ezt az akadályt is leküzdeni.
Válaszát előre is köszönöm!
VÁLASZ
Kedves levélíró!
Köszönöm őszinte sorait.
Nagyon is értem a problémáját, de az izzadás, miről panaszkodik, szerintem csak u.n. " fedőtünet", emögött az a sok minden húzódik, amiről olyan őszintén írt.
Nekem is fájdalmas, hogy ennyi embertársam kínlódik az élet nehézségeivel, aminek nemcsak egy oka van.
Ha csak ennyi lenne a gond, könnyű lenne segíteni. Többről van szó.
Valahogy kell bírnia ezeket a nehézségeket és nyugodtan támaszkodjon önmagára a még meglévő belső lehetőségeire.
Ne adja át az életét, problémáit teljes egészében egy másik - mégha jóindulatú- embernek. Nem tudja ő sem elviselni és attól tartok álmegoldásokat talál.
Lehet, hogy többet várt a válaszomtól, de az élet nem egy " betegség" hanem legtöbbszőr egy tragikus történet és ennek gyökereit önmagunknak, valódi emberi segítség adására képes barátok, segítők, családtagok, kis közösségek támogatásával tudjuk lassan- lassan enyhíteni.
Őszinte tisztelettel: dr.Lajtavári László