... Paroxat-ot írt fel neki. 8 éven keresztül szedte ezt a gyógyszert. Szeptember óta édesanyám úgy döntött szeretne leszokni a gyógyszerről, de az orvosa erről hallani sem akart. Azóta ettől függetlenül nagyon fokozatosan csökkenti a napi adagokat. Úgy érzi, azokon a napokon amikor nem veszi be a gyógyszert jobban van, mint amikor beveszi.
Pár hete rosszabb az állapota, sokat szédül, bizonytalannak érzi magát ülő, fekvő és főleg álló helyzetben. Emellett iszonyúan fáradékony, kimerült. Néha amikor jobban megszédül, nagyon be is pánikol, remeg, és úgy érzi, nehezen szokik le a gyógyszerről. Hozzá kell tennem, hogy van 2 nyaki sérve, ami lehet hogy tovább fokozza a szédüléses tüneteket. Ráadásul nemrég hunyt el az édesapja, ami pszichésen nagyon leterheli. Látom rajta, hogy nagyon szorong, hogy valami baja lesz, levert és kimerült. Azt szeretném Öntől megkérdezni, Ön szerint hogyan tudnék neki segíteni? Mit kéne tennie, valóban a gyógyszer elhagyása okozhatja a tüneteit?
VÁLASZ
Kedves levélíró!
Tökéletesen értem a gondját. Amikor bevezettük a modern, az agy neurochemiai müködésére ható szereket, talán magunk sem tudtuk a hosszú távú következményeket.
A hatékony szerek megváltoztatják az agy neurochemiáját és ezért ilyen hatékonyak.
Kezdetben 1/2 év tünetmentesség, aztán 1 év, majd két év tünetmentességet tartottunk szükségesnek.
Ma már megváltozott a véleményem a tapasztalatok alapján.
Kivülről nézve sok minden lehetséges, belülről nem.
Az orvos nem tudja felmérni, mikor és hogyan történjen a szer abbahagyása.
A páciens pedig nem intuitiv alapon dönt, hanem racionálisan (már nem vagyok beteg, nem kell a gyógyszer, csak az orvosnak fontos).
Nyilván az lenne a legjobb, ha olyan világban élnénk, ahol a pánik fogalma ismeretlen.
A pánikot a kultúránk pörgése az érzelmi élet elsivárosodása, az emberi kapcsolatok kudarca okozza.
Miután ezen nagyon kevesen képesek változtatni, logikus a tüneti megoldás, a gyógyszerek szedése.
Amit én paradoxonnak látok az az, hogy racionális érvekkel akarunk intuitiv döntést hozni és összekeverjük a kivülről megvalósíthatót a belülről lehetségessel.
Ezen kellene elgondolkodni - mindannyiunknak.
Boldogabb Új Esztendőt: dr.Lajtavári László