Szivárvány

VÁLASZ

Kedves levélíró!

Elnézést a késői válaszért, de kórházban voltam, emiatt nem volt lehetőségem válaszolni.
Örülök, hogy annak idején segítséget tudtam nyújtani férje shizophreniás betegségével kapcsolatban.
Sajnos egyre erősebb a meggyőződésem, hogy a pszichiátriai kérdéseket illetően a kultúránk nem képes egy helyes, a valóságnak megfelelő, a jelenleginél sokkal árnyaltabb, (én " szivárványszínűnek" látom a problémát) helyes egyensúlyi állapoton nyugvó megoldást találni.
A társadalmi folyamatok, amik pl. hazánkban igen komoly zavart,a lakosságban eluralkodó tömeges félelmet, bizonytalanságérzést , egyfajta apátiát, a jövő bejósolhatatlanságát okoznak nem tesznek jót egy mindenki számára elfogadható álláspont kialakítására.
Ez nemcsak nálunk van így, de szinte az egész nyugati civilizációra jellemzők, ráadásul egy nagyon komoly válsághelyzetben, amikor a tét már nagyon komoly, kérdés, hogy mennyire leszünk képesek a globalizálódó világ kihívásainak megfelelni.
Szilárd véleményem, hogy megbomlott egy korábban kialakítható egyensúlyi allapot, aminek sajnos mindig igen súlyos negatív következményei jelentkeznek.
Hangsúlyozzuk a változás szükségességét, a korábbi mentalitás megváltoztatásának szükségességét, de a valóságban a helyzet inkább romlik.
A félelem, a kiszolgáltatottság érzése, a bizonytalan jövőkép nem tesznek jót egy radikális, az embrek tulnyomó többségének nagyon is szükséges változás létrejöttére, egy új " paradigma" kialakítására.
Félünk komolyan kritizálni a társadalmi jelenségeket, a nyugati ember nagyon egoista, a hatalmat, a gazdagságot, a fogyasztást érteknek tartó túl racionális, kettős gondolkodáson ( ami képmutatást, az érzelmi igények elfojtását okozza) nyugvó menatlitásán alapszik.
A mély önismeret igénye ( ami pedig most lenne igazán fontos) náttérbe szorult, az emberek genetikailag is rögzült és elfojtott érzelmi poblémái kézik a mentális frjlődés komoly akadályát.
Sajn-lom, hogy csupán ltalánosságkról írtam, higyje el mélyen megértem a gondjait, de az aggódás nem vezet sokra. Az aggódás értető, de egyben jele a kapcsolat zavarának.
Ha hitelesebb, biztonságosabb kapcsolatokban élnénk, jóval kevesebb lenne az aggódás.
A fia játékszenvedélyének még a hagyományos pszichhiátriai szemlélet szerint sincs köze. A játékszenvedély eífajta pótcselekvés a nyugati civilizáciőban legális, gondoljon Las Vegas-ra Monte Carlóra. Ho huzódik a határ.? Valószínüleg a kontroll mértéke szablya meg és a játékos szociális helyzete.
Ha a mélyebb pszichológiai mechnanizmusról szeretne tudni, javaslo, hogy olvassa el Dosztojevszkij, a "Játékos" című remekmüvét.
Telitalálat. A kérdés csupán az ,hogy a XIX században még kivételes jelenség miért vált a századunkban tömegproblémává.
Higyjen a gyerekének. A bizalom létfontosságú és nem lehet visszavonni.
Ön bizonyára nagyon jószándékú és emberi vágyakkal teli anya.
De nem ehet mindenért maga a felelős.
Ami az önsegítő csoportokat ileti ezt nemcsak a fiának, hanem Önnek is ajánlom. Nem azért, mert beteg,hanem hogy fejődni tudjon, jobban megértse a történteket és legyen egy közösség, ahol Önt is elfogadják, megértik és nemcsak a bűntudata fokozódik.
Nagyon szeretném, ha az emberiség képes lenne a mentalitása megváltoztatására, magára a változásra.
De ez nagyon nehéz - más lehetőség viszont nincs. Döntsön úgy, hogy a túlélők táborát erősíti és tegyen meg ezért mindent.
Ha valami nem világos vagy félreérthető, kérem írjon, Önnek mindíg szívesen válaszolok.

Együttérzéssel: dr.Lajtavári László