TALÁNY

...Állásfoglalást kérek: ha történetessen igaz amit mondok annak alapján mi a szakvéleményük velünk kapcsolatban; Év tizedek óta külön élünk gyerekeink házasok. Lányommal jó volt a kapcsolat kis időnkénti zökkenőkkel de vagy 2 év óta meglepetésemre és szomoruságomra megszüntette a kommunikációt velem. A konfliktus kezdődött a népszerütlenségemmel, hogy kértem szeretném, ha leírná a háztartási költségvetésését megértsem ha van nehézség mit és hogyan tudjak segítenki elérjük a célt házat tudjanak venni amire lányom hajlandó volt. Beindítottunk egy letétpénz spórolási számlát amit a bank ajánlott minimum 3 hónapra csak betenni de nem kivenni, nem kell ezreket éppen, pár száz elég, a következetesség volt a cél. A háztartási költségek és bevétel sebtiben volt elintézve és kértem figyeljen oda jobban. Ismát nagyon rugalmas figurákat kaptam hibákkal és mulasztásokkal is amikre figyelmeztetten ezt is be kell venni mert fals képet kapunk. Még egy két ilyen után azt mondta egyik barátjuk könyvelő ő majd segít nekik. Nem lett belőle semmi. időnként én is tettem a számlájukra és néha kérdeztem hogy áll a mérleg. Megmondta, és léptünk tovább, míg egy szép napon azt hallottam hozzá kellett nyúljanak a pénzhez. Kérdeztem miért? Ahhoz semmi közöm mondta. Hm.- kezdett romlani a helyzet és elmérgesedett. Ajánlottam kérjünk segítséget egy szakembertől kibogozni a gubancot amit mi nyilván nem tudunk. Nekem fontos ez. Közben megvették a házat amihez hozzá járultam, nem büntettem őket. Kérdeztem lányomat mik azok amiket elfogadhatatlannak talált velem szemben. Nem mondta. Sokszor kérdeztem de hiába. Egészségi állapotom figyelmeztetett oldjuk meg a konfliktust amibe egyszer bele egyezett de vissza lépett pár nap után. Férje letólt hogy ígéretet kényszerítettem ki lányomból myomás alatt. Ajánlottam lányom vigyen el néhányat az e-mailjaimból egy szakértőhöz nézze meg őket mi képet alkot ő hátha nem minden úgy van ahogy lányom elkönyvelte. El is vitte és mit hallottam: engedélyt kapott nekem "nem köteles beszámolni". Megbíztam benne a mintát amit vitt tükrözni fogja az átlagot. Nem hiszem ezt tette. Anyját kérdeztem mi a baj velem? Azt mondta lányomnak esze ágában se lenne én kiesnék az életéből. Ezt nem értem mondtam mert ami van nem erre a bizonyíték. Én bennem van a hiba nem kell menni sehova nekem kell rendbe hozni magam, ha reményt táplálok lányom szóba álljon velem mondta. Mit és hogyan arra nem válaszolt hogyan lehetne kommunikálni lányommal mikor ez van ami van.-
Tudom dramatikusnak hangzik mindez de a szappan operánk rosszabb részleteit meg sem említem. Én többször felajánlottam minden megteszek amit tudok a konfliktus gyógytása érdekében, De tudnom kell mi a bűnlistám, és és nyílt, őszinte leszek a szakembernél lemérhet ott. Síri csend.- Nem próbálok mentegetőzni vagy hazudni avagy szépíteni. ezek alapján kérek véleményt mit mulasztok amire nem gondoltam. A fent említett pszihológus azt mondta másoknak joguk van másként látni bennünket mint mi látjuk magunkat. Pedig neki is feltételessen tettem fel a kérdést azon alapon ha igaz amit mondok mi ez? Nem furcsa itt valami?
Üdvözlettel. J.P.


VÁLASZ


Kedves J.P.!

Véleményem szerint lánya úgy érzi, Ön bizalmatlan vele szemben. Számonkérései, a folyamatos szülői kontroll ellehetetleníti a leválást, függésben tart.
Amennyiben Ön megfelelően felkészítette gyermekét az önálló életre, akkor nincs miért aggódnia, lánya meg fogja állni a helyét.
Érdemes lenne végiggondolnia szorongása valós okait. Erősítse meg lányát a bizalmáról, próbálja meg elfogadni, hogy felnőtt és önálló életet él.
Ha segít, azt önzetlenül tegye, ne kösse feltételekhez. Várja meg még Ő fordul Önhöz tanácsért.

Fodor Mónika
pszichológus