vild57

... vild55 jeligén látható, hogyan kezdődött nálam. Már se beszélni, se járni, sőt már felállni se tudok. Nincs egyetlen hozzátartozóm se, egy ápoló otthonban vagyok, mert nem tudom ellátni magam. Szeretném tudni, mi a betegség lefolyása és miért csak állatoknak jár az eutanázia? Az embernek miért kell szenvedni? Nagyon szeretnék meghalni. Próbáltam egyszer 70 darab altatóval, de semmire se volt elég, áramütéssel is, ollókat fogtam és dugtam konnektorba, de ütött ugyan, de nem ártott. Miért nem lehet kérni például egy injekciót? Én beadnám magamnak. 24 óra ágyban, pelenkában, kiszolgáltatva, nagyon elviselhetetlen.
köszönöm a választ, remélem, kapok. Minden jót.
Kérem, válaszoljon valaki!
Köszönöm
vild57 (azóta 57 éves lettem...)


VÁLASZ


Megrázó soraira nem könnyű válaszolni. Olyan kérdéseket vet fel, amiről filozófusok, egyháziak, orvosok jogászok évtizedek óta beszélnek, vitatkoznak, érvelnek mellette és ellene, a megoldást meg nem találják. Vagy ha mégis, nem biztos, hogy az a jó megoldás. Meg kell érteni az orvosokat is, hiszen azok is érző emberek, hogy a reménytelenséget, a nehéz kérdésekre a nehéz választ nem akarják, nem tudják megadni. Igy azután a beteg a nehéz órákban bizony sokszor egyedül marad. Az Önhöz hasonló esetekben lenne igazán szükség az olyan egyénekre, akik önzetlenül, nagy empátiával, türelemmel tudja elviselhetőbbé tenni a létet, mint a szülő, testvér, megszállott önkéntes vagy egy pap. Tudom, hogy eljöhet az idő, amikor az ember azt mondja, ennél a halál is jobb. De a halálba segítés jogát, a felhatalmazást nem kapta meg egyikünk sem. Kiszolgáltatott, tehetetlen állapotunkban még azt sem adta meg a sors, hogy önkezünkkel irányíthassuk dolgainkat. Nem tehetünk mást, mint beletörődni a megváltoztathatatlanba és eltűrni azt a szenvedést, amit valami nagyobb hatalom – lehet bárminek nevezni – reánk mért. Őszinte együttérzésemen túl sajnos semmit nem tudok nyújtani Önnek, még vigasztaló szavakat sem.