aldofanni

Kedves levélíró!

Egyetértek azzal, hogy ennyire komoly tüneteknél egy teljesen alapos testi kivizsgálás indokolt, remélem az OEP finanszírozni tudja a CT költségeit, de ma már ez önköltségen is elvégeztethető és nem túlságosan magasak az árak.
Ettől függetlenül minden, amit leír arra utal, hogy "mentális" (az angolban a "lélek" fogalmát nem használják, a németben igen, a magyarban általában " lelki" eredetűnek tartjuk a nem testi tüneteket, ugyanakkor az egyre inkább az elme kémiai úton történő befolyásolását "pszichiátria"-nak hívjuk, az pedig, a latin "lélekgyógyászat"-ot jelenti. Mindezzel csupán csak illusztrálni akarom, mennyire nagy a "nyelvzavar" a nem testi tünetek jelentkezése esetén.)
Azt hiszem a magyar nyelvben mégis a "lelki" eredetű probléma kifejezés a megszokott (de arra meg miért adunk kémiai szereket?).
Mindezt csupán azért írom, mert annak ellenére, hogy ezt a nagyon sokféle és egyre súlyosbodó tünetekkel járó szenvedését Ön is "lelki eredetű"-nek tartja ( pszichológus segítségét kérte)  meg én is, mégis felmerül bennem, hogy kezdetben és átmenetileg nem kellene-e mégis gyógyszeres kezelést is igénybe vennie, persze állandó lelki támogatás mellett.
Persze önmagában az, hogy pszichológusnál járt, nem jelenti azt, hogy ez egy valóban "sikeres lelki" segítség volt (hogy tovább bonyolítsam e nehéz helyzetet.)
Elnézést, hogy ennyit lovagolok a nyelvi problémáknál, de Ön nagyon értelmes, alapvetően nagyon is jól érzi-érti a problémái okát, csak a kiutat nem találja.
Amin nem csodálkozom. Nagyon sok mindenen ment-megy keresztül, ami szenvedést okoz.
Senki sem szereti a szenvedést (különösen a mi "jóléti" társadalmainkban), de ez elkerülhetetlen. Egy feltétellel, hogy a szenvedés egyben gyógyítson is.
Értelmetlen szenvedésnek tényleg nincs értelme.
Szerintem jó úton jár. Valóban a testi betegséget kell Önnél megnyugtatóan kizárni. Azután muszáj valamilyen módon " lecsöndesíteni" az alaposan megzavart elméjét és ezért vetettem fel az átmeneti gyógyszeres kezelés kérdését.
Önnek van érzéke a valódi megoldáshoz, ami az önismeret. (ebben nyugat és kelet teljesen egyetért.)
Abban viszont nem hiszek, hogy a túlságosan szenvedésteli állapot jó irányba viszi a gondolatainkat.
Ha már nyugodtabb lesz, akkor viszont mindenképpen javaslom, hogy merjen szembenézni Önmagával, értse meg a történteket, ezzel emelkedni fog a " tudati szintje"- és végül majd ez hozza a megoldást.

Együttérzéssel: dr.Lajtavári László