alkoholizmus a családban

... Gondolom anya azt hitte, hogy majd meg tudja változtatni, vagy majd a gyerekek születése megváltoztatja, de nem.
Amióta élek, ő iszik. Anya mesélte például, hogy amikor megszülettem, akkor is az volt apa első dolga, hogy igyon, mielőtt bemegy hozzá(nk) a kórházba. Azóta tönkretett az ivással rengeteg családi eseményt is, ugyanakkor a hétköznapokat is.
Régebben csak akkor ivott, amikor szabadnapos volt, mostmár akkor is, ha dolgozik (pl. ha nappalos műszakban van, 3kor vége a munkájának, és úgy jön haza, hogy érezni lehet rajta, hogy ivott.)
A fő probléma azzal, hogy iszik, hogy ő nem a szórakoztató, vicces részeg szokott lenni, hanem a kötekedős, erőszakos fajta. Sajnos tudom, és sokszor szemtanúja is voltam, hogy bántja anyát. Az utóbbi években ez a fizikai erőszak nagyjából elmaradt, helyette sokkal erősebb a szóbeli. Ha iszik, mindig talál valami ürügyet arra, hogy belekössön valakibe, kiabál, és nem hagyja békén a másikat, folyamatosan magyarázza a saját dolgait, mintha fel sem fogná amit mond a másik neki. Jellemző rá az ismétlés, ilyenkor ugyanazt a dolgot vagy húszszor elmondja. Ilyenkor olyan, mintha teljesen elborulna az agya, mintha nem lenne normális.
Jellemző még rá a mártirkodás: azt mondja azért iszik, mert megérdemli, mert eltartja a családot. Nem tekinti magát alkoholistának, pedig kb. napi szinten iszik.
Jellemző még, hogy zugivó. Rejtegeti itthon az üvegeket, múltkor a táskájában is találtam 3 doboz sört és egy röviditalt, pedig az a dolgozós táskája. Hülyének néz minket, azt hiszi, hogy nem tudjuk, nem látjuk rajta.
Sajnos nagyon sokszor van hatalmas családi veszekedés az ivászata miatt. A legutóbbinál már annyira elborult az agya, hogy a húgomat is megráncigálta. Az ilyen nagy veszekedések után anya mindig az elválást fontolgatja. Aztán végül mégsem válik el tőle, ilyenkor még amikor apa veszélyben érzi magát, nem iszik, próbál kedves lenni, de amint elidült a probléma, kezdődik minden előről. A válást sajnos amúgysem engedhetjük meg magunknak anyagi okok miatt, plusz szerintem ha elválnának, az csak tovább mélyiteni apa ivászatát.
Nem birjuk már ezt elviselni. Húgomon már kb. az idegösszeroppanás jeleit észlelem, nekem a sok családi feszültség miatt már pszichoszomatikus betegségem van, pedig csak 23 éves vagyok. Nem tudom, mit tehetnék, de ez a helyzet tarthatatlan. A válás nem jöhet szóba. Próbáltam leülni apával és megbeszélni vele, hogy nekünk ez milyen rossz, hogy iszik, de mintha fel sem fogná, csak a saját dolgait mondja: hogy neki milyen rossz a munkahelyen, stb. ezért iszik, és mivel dolgozik, ő megérdemli, hogy igyon. Anonim alkoholisa klubról, pszichológusról hallani sem akar, ő ilyen helyekre nem fog elmenni, mert nincs benne tudatosulva, hogy az ő iszákos viselkedése rossz.
Én pedig rendkivül aggódom, mert januárban elköltözöm itthonról munka miatt, és szerintem csak havonta fogok tudni hazajárni. Rettegek, hogy mik mennek majd itthon, hogy terrorizálja majd a családot, és hogy nem tudok közbeavatkozni. Kérem adjon valami tanácsot, hogy mit tehetnék, kétségbe vagyok esve, ha a jövőre gondolok, féltem a családom, kb. minden este úgy fekszem le, hogy ez jár a fejemben és sirok. (elnézést, nincs hosszú i a billentyűzetemen.)
Üdvözlettel, egy kétsébeesett lány