Kedves Doktor Úr!
Az édesanyám most volt egy éve, hogy túlesett egy nyitott szívműtéten. Az egészségi állapota mondjuk úgy, hogy kielégítő, szedi a gyógyszereket. Viszont a hónapok múlásával azt vettük észre, hogy egyre távolságtartóbb,
zárkózottabb, és semmi nem érdekli, csak saját maga. Nem foglalkozik semmivel. Amit nagyon kell azt megcsinál, de olyan mint aki kényszerből, és szivességből tenné. Gyógyszereit kezdi nem szedni, és a vérnyomását sem méri már. Úgy érzi, hogy ellene fordultunk. Mára ez elég magas
szinten működik nála. Természetesen a szívműtét mellett még egyéb más családi problémák is voltak, vannak. A minap teljesen kikelt magából, majd többszöri beszélgetés közben a reakciói: előre néz a semmibe, válaszai 1-2 szóban kimerülnek. Kérdésem az lenne, hogy ez lehet-e depresszió, ha igen, milyen mértékű. Ha az, akkor hogyan lehet vele
beismertetni, hogy depressziós és orvoshoz kell fordulnia. Válaszát kétségbeesetten várom és köszönöm!