... Nem tudom annyira részletezni,mint szeretném,megpróbálom rövidre fogni.Ugyanabba az iskolába jár,ahova általánosba,ahol 4-es tanuló volt,de utólag kiderült a színvonal nagyon alacsony volt,bár így is 13.- ként került be.Gimnáziumban viszont már nagyobb volt a követelmény,amit a fiam nehezen bírt követni. Dekoncentrált, fáradékony,nem érdekli semmi.Nincs semmi terve a jövőre nézve, Legszívesebben nem csinálna semmit felnőttként, csak úgy "elvolna",természetesen pénze az legyen.Nem tud esszét írni,mivel eddig nem írt fogalmazást,amikor próbálok a lelkére beszélni,az a válasz,hogy ő nem fogja kiadni magát , a személyes gondolatait a tanár nőnek Bezárkózik,nem nyit senki felé, szünetekben csak a közvetlen barátaival hajlandó lenni. Voltunk tavaly a nevelési tanácsadóban,ahol azt javasolták nekem,hogy én keressek fel egy pszichoterepautát,mert lehet,hogy a saját szongásaimat vetítem ki a gyerekre.Én el is mentem de sajnos fizetni nem tudom a heti kezeléseket.A fiam járt a nevelési tanácsadóba,lejárta a kötelező alkalmakat,de sajnos változás nem történt.Mindemellett nagyon rendes gyerek, megbízható, becsületes, sokat segít otthon, csak nagyon kevés az önbizalma.
Remélem sikerült a lényeget úgy-ahogy összefoglalnom,és ezek alapján tud nekem valami tanácsot adni.
Segítségét előre is köszönöm!
"Mutóka"
VÁLASZ
Fia kamaszkori válsága, identitáskeresése természetes velejárója a tinédzser kornak. A szülőkről való leválás hosszú folyamat. Gyakori, hogy a fiatalok elzárkóznak a beszélgetések elől, a család többi tagját nem szívesen avatják be belső világukba.
Türelemmel, empátiával csökkenthető a feszültség. A számonkérő, lélekre ható kommunikáció helyett a meghitt, kölcsönösségen alapuló beszélgetés a célravezetőbb. Ahhoz, hogy a fia kedvet érezzen gondolatai megosztására, Önnek is beszélnie kell érzéseiről, bizonytalanságairól.