pánikbeteg vagyok - abbahagyni a gyógyszer szedését

... Már lassan fél éve szedem és azóta sokkal jobban vagyok már nincsenek pánikrohamaim és az étvágyam is jobb lett azóta. Szeretném lassan abbahagyni a gyógyszer szedését mert 24 évesen nem akarok gyógyszeren élni. Azt mondta a doktor,hogy fél év és 1 évig minimum szednem kell mire a gyógyszer teljesen kifejti a hatását. Én már szeretném abbahagyni de úgy érzem,hogy még nem szabad. Nagyon félek ha hirtelen abbahagyom akkor az elvonási tünetei rosszak lesznek és visszajönnek a rohamok. Jobban vagyok már sokkal nincsenek azok az elviselhetetlen rohamok de viszont még azért jönnek rám kisebb rosszullétek nyugtalanság néha és fejfájás is. Ez mégis mitől lehet? Még mindig a gyógyszer hatása? Mert annak már rég el kellett volna múlnia. Azt szeretném megkérdezni,hogy ezt a pánikbetegséget lehet gyógyítani? mármint lehet még olyan egészséges mint azelőtt voltam? Kérem válaszoljanak nekem nagyon fontos lenne köszönöm.


VÁLASZ


Teljesen jogos összes kérdése és nagyon sok embert érint Önön kívül.
Amit ma pánikbetegségnek hívunk, az valójában a súlyos félelemérzések hirtelen feltörése és a félelem átveszi a kontrollt az elme működése felett.
Ez természetesen nem az ember " normális" állapota, hanem nagyon sok tényező ( és ebbe most ne menjünk bele) egymást erősítő hatásának a következménye.
Természetesen ezek a szorongással és sok más komoly mentális és testi tünettel járó állapotok teljesen rendbe hozhatók.
Van egy természetes út, ami nem más, mint a félelem feletti kontroll visszaszerzése. Csakhogy az egyre gyorsabban pörgő civilizáció egyre kevésbé teszi lehetővé, hogy az okokat megszüntessük.
A gyógyszerek - ha valaki jól reagál rájuk,mint Ön - mesterségesen változtatják meg az agy biokémiáját és valóban képesek hatásosan csökkenteni a rohamokat.
De nagyon kell vigyázni, mert ahogy valaki jobban érzi magát, kezdi visszanyerni a természetes önbizalmát és úgy érzi nincs szükség a további gyógyszerszedésre.
Ebből származnak a legkomolyabb problémák, mert a gyógyszer elhagyása után a tünetek visszatérnek és sajnos kialakul egy rezisztencia a gyógyszerrel szemben és legközelebb már gyakran nem olyan hatékonyak, mint korábban.
És így alakul ki, a krónikus, gyakran szinte az egész életet elkísérő krónikus pánik zavar.
Magam részéről én nem vagyok a gyógyszeres kezelés híve, de tudom, hogyha valakit már beállítottak a szerre, és az hatékony, akkor nem szabad abbahagyni.
A teljes gyógyulás más megközelítéssel szokott létrejönni.
Két napja elmentem egy közeli ismerősömmel a közeli bob pályára és már a gondolattól is pánikba esett, hogy esetleg kipróbálja.
Én bizony finom eröltetéssel beültettem a bobba, de nem hagytam egyedül, hanem mögé ültem. Kapcsolatunk a kölcsönös bizalmon alapul, úgyhogy ő befészkelte magát az ölembe én átöleltem és elindultunk.Az elején még sírt, remegett, de nem volt lehetőség a kiszállásra.
Egy idő múlva észrevettem, hogy kezd mosolyogni, majd nevetni és kezdte élvezni az " örült" száguldást.
Másnap már maga kérte, hogy menjünk el megint.
És tudja mit ,mondott nekem? Te Laci, hát ezzel kellene a pánikbetegeket is gyógyítani, nem betegnek kezelni őket és gyógyszert adni.
Azóta is bobozunk, egyedül még nem mer menni, kell neki a biztonság, amit nyújtok.
És alapvetően igaza van. Ami történt, az a félelemmel való szembeszállás, az egészséges szemlélet és persze egy biztonságot adó kapcsolat.
Életem során nagyon sok embernek segítettem hasonló módon, a rohamok kialakulásának kezdetén.
De gondoljon bele, hogy ebben a felszínes kapcsolatokon alapuló, egymásra nem figyelő világunkban hány esetben fordulhat elő ilyesmi?
Nagyon kicsi a valószínűsége és valamit mégis tenni kell, hiszen aki átélt már pánik rosszullétet, az bizonyára nem kívánja másnak.
Mindezt azért meséltem el, mert személyes, friss történet és nem én találtam ki, hogy így is szembe lehet szállni a rettegéssel.
Másnap eljött a fiam is, akit gyerekkora óta mozgásra, vad sielésekre, hegyi kerékpározásra tanítottam.
De felnőtt és tudom, mennyi problémája van. Bennem fel sem merült, hogy benne is kialakultak a félelmek, hiszen egy klassz 23 éves srác. És képzelje, a fent említett ismerősöm elmondta nekem, hogy a fiam nem mert beleülni a bobba, mert fél tőle.
Megfordult velem a világ, el sem akartam hinni.
Nem tudom mennyire sikerült meggyőznöm, hogy senkinek sincs biztosítása a félelmekkel szemben és teljesen jogos a felvetése, hogy egészséges, " normális" életet szeretne élni.
Nekem komoly szakmai, emberi problémát okoz a járványszerűen terjedő pánik.Látom az okokat, a megoldási lehetőségeket és a helyzet bonyolultságát.
Nem tudok mást tanácsolni, mint egy józan kompromisszumot, nehogy abbahagyja a gyógyszert, de most, amikor jó állapotban van, kezdjen el keresni " alternatív" megoldásokat - számos ilyen kezdeményezés van és amikor úrrá lesz pánikon, amikor megérti és rendezi a mélyebben lévő okokat, akkor - betartva a kezelőorvosa teljesen józan tanácsát - óvatosan, fokról fokra próbáljon úrrá lenni a pánikon.
Nem látok más lehetőséget, mert a világ nem fog egyhamar megváltozni, de kivételek mindig vannak és jó lenne, ha Ön is ezek közé tartozna.
Olvasson sokat a témában, növelje az önismeretét, ásson mélyebbre az ember valódi természetében és akkor sikerülni fog!

Együttérzéssel: dr. Lajtavári László