szeretne beszélni nekem a keleti kultúráról!

...Bár őszintén meg kell valljam, hogy régen mikor még nem éreztem semmi jelét annak, hogy lenne bármilyen pszichiátriai problémám sokszor fordult elő velem, hogy megkérdeztem a páromat -Te most mire gondolsz- és azt a választ kaptam, hogy semmire és már akkor sem tudtam felfogni, hogy valaki, hogy nem tud semmire sem gondolni:-). Bár ez akkor nekem még vicces volt. Ma már örülnék ha tudnék semmire se gondolni. De hát nem vagyunk egyformák. Már régen is érdekelt a keleti kultúra! Annak ellenére, hogy kung-fut tanulok és igazán szeretem is, ez az egész keleti vallás és filozófia kicsit összeférhetetlen az én gondolkodásmódommal. Régen sem értettem, hogy olyan közel állnak a természethez mégis a Japánok a bálnákat vadásszák miközben tilos! A kínaiak elvágják a kedvenc kutyájuk hangszálait, hogy ne ugassanak mert különben ha bevallanák az államnak, hogy van háziállatuk akkor ebadót kéne fizetniük. India meg ha jól tudom a legnagyobb GDP-vel rendelkező ország mégis mérhetetlen a nyomor. Buddha meg azt vallja, hogy a szenvedést az ember vágyai okozzák. De kérdem én mint laikus ha valaki egész életében azon fáradozik, hogy ne legyenek vágyai az micsoda ha nem vágy valaminek az elérésére? Szerintem az ember meg meg attól ember, hogy szeretne szeretni valakit vagy szeretné, hogy szeretnék és persze vannak anyagi dolgok is az életben amit meg szeretne kapni. Inkább azzal van a gond ha nem tudjuk elfogadni azt ami van. Sokszor teszek fel magamnak kérdéseket mint szorongásos pánikbeteg: miért ijedek meg ha szívdobogás érzetem van? Volt már milliószor mégsem érdekelt és nem voltam rosszul akkor sem. Miért ijedek meg ha kuszák a gondolataim. Előfordul mindenkivel. Miért ijedek meg ha valamilyen abszurd gondolat jut az eszembe, hiszen régen is voltak, attól még nem leszek bolond. Mi változott meg bennem? Pedig semmi! Tudom ha elfogadom a tüneteimet akkor el is múlik. Csak mindezt nehéz elhinni. Nehéz elhinni, hogy ha egyszer túlfeszítetted a húrt és az elpattant idő még megjavítod és újra játszhatsz. Főleg ha nem értesz a megjavításához és sok próbálkozás kell mire rájössz, hogy ezt is meg lehet tanulni. Én a küzdők csoportjába tartozom csak egy kicsit türelmetlen vagyok saját magamhoz. Hiszen nem úgy küldtek haza a rendelőből, hogy 3 hét múlva levesszük a gipszet és kutya baja. Mikor lementem az első edzésemre és láttam a haladókat gyakorolni rögtön azt kérdeztem magamtól, hogy mikor fogom én ezt tudni. Talán nekem ebben a türelmetlenségben fog segíteni a keleti kultúra.
Végül csak azt szeretném megkérdezni, hogy hol tudom Önt felkeresni!
Tisztelettel


VÁLASZ:

Köszönöm a levelét, tudja már az is, hogy az ember rájön arra, hogy az életben többféle út is létezik és nemcsak az, amit a társadalom ránkkényszerít, már önmagában óriási.
Ezek az emberek - mint Ön is - a küzdők.
Nem kell persze " bedölni" mindennek, amire ráfogják, hogy keleti.
Ami a barátja " gondolatnélküliségi állapotát" illeti, én szekeptikus vagyok, mert ilyen nincs, hiszen maga a válasz is egy gondolat. Másról lehet szó.
Látom tetszik ez az út, de nehogy azt higyje könnyü. De valahol el kell kezdeni. És mindíg a legegyszerübbnél. ÍBuddhát annyian idézik, de szerintem teljesen félreértik.
Sajnos a keletiek is félreértették a tanitásait és kialakult egy nyomorban élő, teljesen passziv, apathiába süllyedt világ.
Szerintem az öröm, a kiteljesedés, tudatunk mélyebb megértése a fontos. Hogy bátrak lehessünk, hogy megtaláljuk nem a vágyak végtelen sokaságát, csupán csak azt az egyéniséget, akik valójában vagyunk. ( a nyugati pszichológia mindíg " személyiség"-ről beszél, ez nem jó.)
Van az életünknek egy olyan szakasza, amikor néhány ( nagyon kevés) ember kezd felébredni, kezdi keresni Önmagát és meg is találja. Ez élet vallásos útra térése, de én nem a bemerevedett, szinte robotokat gyártó " intézményesült" vallásokra, hanem az élő hitre gondolok. Jézus szerető szívének megtalálása önmagunkban és Buddha bölcsességének meglelése, szerintem ennek a kettőnek a kombinációja lesz az, ami a jövő emberét ki tudja menekíteni ebből a mostani, nagyon negatív irányba tartó civilizácioból. De ehhez egyre több olyan emberre lesz szükség, mint Ön, aki öntudatos, kérdéseket tesz fel és nem fogadja el az ostoba magyarázatokat. Legyen nyitott, vegyen észre olyasmit, amit eddig nem vett észre, gyönyörködjön benne, mert a világ és az élet gyönyörü - csak dajnos nem sokan tudják.

Üdvözlettel: dr.Lajtavári László